|
|||||||||||||||||||||
|
Eddersheim történelme
|
|||||||||||||||||||||
Eddersheim |
Eddersheim területének peremén, a vízm_-erd_ben, Augusztus római császár (Kr.e. 63. - Kr. u. 14.) egyik bronzérmére bukkantak. Ez arról tanúskodik, hogy a római korban két jelent_s, régión túlnyúló útvonal vezetett át Eddersheim területén. A Mainzból Hochheimen át Höchstbe és Frankfurtba vezet_ utat országút keresztezte, amely a hofheimi római er_döt összekötötte Groß-Gerauval; az eddersheimi régi gázlónál a Majnát keresztezte. Település nyomai els_ként a frank korból találhatók. Ezekhez tartoznak a sírleletek olyan mellékletekkel, mint nyakláncok, karköt_k, agyagedények, dárda- és lándzsahegyek valamint egy kard; a leletek keletkezési id_pontja Kr.u. 450-re tehet_. |
||||||||||||||||||||
|
Els_ említés: 1290 Eddersheimet el_ször egy 1290. május 9-én keltezett ajándékozási okirat említi - az akkori írásmód szerint "Edirsheym"-ként. A Jogi gy_jtemény - a jogszokások 1445. augusztus 13-i keltezés_ felsorolása - megállapítja, hogy a falu egésze valamennyi földtulajdonnal a Mainzi Nagyprépostsághoz tartozott és helytartóként az Eppstein- Königsteinek gyakorolták a bíráskodás jogát. _ket 1535-ben a Stolberg-Königstein grófok váltották le, akik 1581-ig a Mainzi Nagyprépostokkal megosztva uralkodtak. A férfiág kihalásával a grófság teljesen a mainzi választófejedelemséghez került. A szekularizációt követ_en Eddersheim Nassau-Usingenhez került és 1806-tól a nassaui hercegséghez tartozott, míg 1866-ban Poroszországra szállt. Hugo von Eltz A Mainzi Nagyprépostok uralkodása tartósan befolyásolta a település fejl_dését. _k iktatták be a községi bírót, aki szintén a nagypréposti udvar haszonbérl_jévé vált. 1743-tól az uralkodó, nagyprépost Hugo von Eltz igazgatta a falu sorsát. Eddersheim jó néhány adományt köszönhet neki, többek között a nagyprépost portréját, egy ezüst örökmécsest, misekelyheket és gyertyatartókat, melyek még ma is a templom birtokában vannak. A plébániatemplomban lév_ Nepomuki szobor és a Keresztrefeszítést ábrázoló m_alkotás is a nemes úr adományaihoz tartozott. 35 éves hivatali ideje során székhelyét gyakran áthelyezte Mainzból az eddersheimi prépostság udvarába. A nagyvonalú kert a mai napig is a hajdani uralkodói jellegr_l tanúskodik. A Majna felé termésk_b_l készült fal határolja. Az említett falon áll a Nepomuki szobor – az er_sen sérült eredeti másodlata, amely ma a Városi Múzeumban tekinthet_ meg. St. Martin - Katolikus Plébániatemplom A történelmi településközpont középpontjában áll a St. Martin plébániatemplom. _ uralja a két régi faluutca keresztez_dését. A Propsteistraße fels_ és alsó végén egykor két kapu állt. Már a 14. században létezett egy templom, amely azonban 1622-ben elpusztult. 1652-ben Eddersheim új templomépületet kapott és önálló egyházközséggé vált. Fiókintézményeihez tartozott a bal-majnai udvari birtok - a „Szerzetesudvar“. A kis teremb_l álló és barokk huszártoronnyal díszített, 1728-ban épített templomot 1934-ben nagyvonalú f_hajó hozzáépítésével b_vítették. Parasztok, halászok, kézm_vesek Az eddersheimi lakosok 17. századból származó felsorolása f_ként halászokat és kézm_veseket említ. Számos tekintélyes méret_ 17. és 18. századi - részben igényes favázzal rendelkez_ - gazdasági épület is tanúskodik az emberek szántóföldi m_velésre jellemz_ életmódjáról. Felt_n_ek a Maingässchen és a Fischergasse szorosan egymás mellett álló kicsi, egyemeletes házacskái, melyek lakói megélhetésüket túlnyomórészt a halászattal biztosították. Erre lehet_séget nyújtott mind a Majna, mind a két - ma már rég feliszapolódott - 41 hold terjedelm_, Eddersheim, Weilbach és Hattersheim határában fekv_ tó. A helység szép, történelmi központja kit_n_ állapotát annak is köszönheti, hogy 1983-ban Eddersheim felvételre került a faluújítási programba. Vasút Eddersheim arculatának valóban szembet_n_ változását a Taunus-vasút építése hozta magával. A helység régi központjától távol es_, 1891-ben felépített pályaudvart a Bahnhofstraße mentén északnyugati irányba vonuló településfejlesztés követte. A Második Világháború után az áttelepítettek és menekültek bevándorlása a lakosság számának jelent_s növekedéséhez vezetett. A szociális lakásépítés mellett - egylakásos vagy kétlakásos családi ház építésével - számos újpolgár teremtett magának új otthont. Szivattyúm_ Az Eddersheim északnyugati részében fekv_ hajdani tavas terület b_velkedik talajvízben, ennek ténye arra indítványozta Frankfurt Városát, hogy megvásárolja a Hattersheim és Eddersheim településekhez tartozó területet. 1907-ben ugyanitt a szecesszió tipikus formáiban talajvíz-szivattyúm_vet létesített. Az épület és az 1927-ben telepített 13 m magas és 330 tonna nehéz g_zgép ma m_emlékvédelem alatt állnak. Folyami vízlépcs_ Az eddersheimi, 350 m hosszú kett_s zsilippel ellátott folyami vízlépcs_ a Majna legutóbbi duzzasztási szabályozása folyamán 1929. és 1934. között létesült, és korunk iparépítészetének kiemelked_ m_emlékét képezi. A háború okozta nyersanyagsz_kösség miatt a vízer_m_ csak 1941-ben volt befejezhet_. A Mönchhof- és Kraftwerkstraße mentén 1928-ban - majd kiegészítésképp 1942-ben - a zsilipnél és az er_m_nél szolgálatot teljesít_ emberek számára - eme id_k szolgálati lakásainak tipikus istállóival és az önellátást szolgáló nagy kertekkel - lakókolónia épült, amely szintén m_emlékvédelem alatt áll. Anton Flettner Biztonsággal kijelenthet_, hogy Anton Flettner (1885-1961) mérnök, a rotor és a Flettner-féle segédkormány felfedez_je, Eddersheim leghíresebb sarja volt. Szül_háza a Kornmarktstraße 4 alatt található. Hajózási vállalatot üzemeltet_ szülei 1910-ben építették fel a nép ajkán „Flettner-kastélyocskaként” ismert fény_z_ Majna-parti lakóházat. A harmincas évek végén zsidó feleségének, Lydianak az Egyesült Államokba kellett menekülnie. 1947-ben férje is követte _t, majd 1952-ben felvette az amerikai állampolgárságot. 1961-ben egy családi sírban az eddersheimi temet_ben helyezték végs_ nyugalomra. |
||||||||||||||||||||
Tények • számok • tájékoztató
|
||
 TOP
|
||